Munkatársak

Józó Tamásné – mb. igazgató

Első diplomámat Hajdúböszörményben szereztem óvodapedagógusként, majd az ELTE-PPK-n végeztem mint múzeumpedagógus, közművelődési szakember. A Múzeumnál már egész régóta, 1997-től kezdve dolgozom. Munkaköröm széleskörű és változatos. Azon kívül, hogy táborokat, játszóházakat szervezek és tartok, a kiállításokat is igyekszem közelebb hozni mind a kicsik mind a nagyok számára különböző tematikus foglalkozások, interaktív játékok révén.

Munkám azonban nem korlátozódik a múzeum területére. Iskolákhoz, egyesületekhez járok ki, hozzájárulok nem-hagyományos tanórák megtartásához, akár a háttérben, akár a foglalkozások vezetésével.

Nagy hangsúlyt fektetek az élményalapú oktatásra, mivel fontosnak tartom, hogy a gyerekek saját tapasztalatok útján, játszva fedezzék fel az őket körülvevő világot legyen szó akár a jelenről, akár a régi korok emlékeiről.

Pályázatíróként számos sikeres pályázat megírásában és lebonyolításában is részt vettem. Emellett a múzeum gazdasági ügyeit is intézem mérlegképes könyvelői és TB-bér szakelőadói végzettségem révén.

Rózsa Zoltán – régész

1971-ben születtem Orosházán. Alap- és középfokú iskoláim elvégzése után Budapestre kerültem, ahol az ELTE régészet szakos hallgatója lettem. Kitüntetéses oklevelemet 1997-ben kaptam kézhez, majd visszaköltöztem szülővárosomba. Az akkor még megyei fenntartású Szántó Kovács János Múzeum régésze lettem, majd 2001. május elsejével megpályáztam az intézmény igazgatói posztját, miután annak fenntartója Orosháza Város Önkormányzata lett. Jelenleg negyedik vezetői ciklusomat töltöm az időközben megváltozott nevű múzeumban, a Nagy Gyula Területi Múzeumban.

2008. nyarán szereztem másoddiplomámat a SzTE-n egy posztgraduális képzés keretén belül.

A geoarchaeológiai képzés során olyan impulzusok értek, melyek felszínre hozták és tudatossá tették számomra azt a szemléletet, amelyet intézményi szinten tűztünk kollégáimmal zászlónkra: az ember és a környezete egymással egy szerves egységet alkot, az embert csakis mindenkori környezetével együtt lehet vizsgálni!

Közhelynek számít, de igaz: a múlt ismerete nélkül nincsen jelen és jövő. A változó világban, a szétszakadó társadalomban nagyon nehéz megtalálni helyünket. A múzeum kovász lehet az egymásra találásban, a generációk közti kapcsolat megteremtésében. Ennek hangsúlyozására váltottunk logót. Új szimbólumunk a hagyományosan orosházi lakodalmas kulcsoskalács lett. Kör formája a folytonosságot jelképezi, fonatai az összetartozás tudatára ébresztenek rá.

Béziné Purgel Nóra – néprajzos muzeológus

A népi kultúra iránti érdeklődésem már kisgyermekként megmutatkozott:
5 évesen tagja lettem a néptánccsoportnak és több mint 25 évig néptáncoltam szülőfalumban, Szegváron.

Pályaválasztásomat is befolyásolta a hagyományok, népviseletek, népzene szeretete, ennek okán szereztem néprajz és történelem szakos egyetemi diplomát. A szegvári és szentesi muzeális intézményekben szerzett 10 éves muzeológusi tapasztalattal kerültem 2018 őszén a Nagy Gyula Területi Múzeum kollektívájába.

Korábban főleg a gyűjteményi munkában, a pályázatírásban és a múzeumpedagógiában vettem részt, de nem áll tőlem távol a kiállítások megrendezése, kivitelezése sem. Várakozással tekintek a jövőbe, biztos
vagyok benne, hogy építő szándékú és elszánt csapat tagja lettem.

Palyov Pálné (Éva)

A szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola magyar-orosz szakán szereztem első diplomámat, majd ugyanitt végeztem könyvtár szakon 2000-ben. Ekkor nyertem betekintést a Békés Megyei Irodalmi Gyűjtemény állományába, mivel diplomamunkámban a Gádorosi Polgári Olvasókör iratanyagát dolgoztam fel, amely a gyűjteményben található.

Az orosházi múzeumban nemcsak, mint múzeumlátogató fordultam meg gyakran, de pedagógusi munkám során is szoros kapcsolat alakult ki az intézménnyel. Tanítványaimmal múzeumlátogatásokon, múzeumi órákon vettem részt, valamint bekapcsolódtam a pályázatok lebonyolításába is.

Jelenleg az irodalmi gyűjtemény és a Darvas emlékház felügyelete, népszerűsítése a feladatom. Szeretném elérni, hogy már kisiskolás korban kialakuljon az irodalmi lokálpatriotizmus a gyerekekben, megismerve szűkebb hazájuk, a megye és a város irodalmi értékeit.

Feldmann Natália – gyűjteménykezelő, restaurátor

Középiskoláim, majd a szakirányú képzések elvégzése után, melyeket 2013-2014-ben végeztem, töltöm be a fent nevezett szakmai munkaköröket a múzeumban.

A múzeumi munkámat 2004-ben kezdtem ásatási rajzolóként, majd a múzeumban adatrögzítői feladatokat láttam el. Később a Nemzeti Múzeum tanfolyamain gyűjteménykezelő, majd alapfokú restaurátor képzettségem lett. A múzeumban jelenleg a gyűjtemény körüli teendőket látom el, és az ehhez kapcsolódó nyilvántartásokat kezelem.

Műtárgyvédelmi szakemberként a gyűjtemény egészének a megfigyelése az én feladatom. A tárgyak tisztítását, konzerválását, ragasztását, csomagolását, a raktárak és kiállítóterek monitorozását, az ellenőrző berendezések működését figyelem, több épületben. Ismernem kell a tárgyak anyagát annak romlási öregedési folyamatait, kártevőit öregítő tényezőit. Folyamatosan figyelemmel kísérem a tárgyak és környezetük állapotát, erről feljegyzéseket készítek és eljuttatom a szakmai feletteseimnek.

A gyűjteménybe bekerülő anyagok már elindultak a minden anyagot érintő öregedés útján. Megállítani nem tudjuk, csak lelassítani az öregedésüket, tehát fontos a nagyfokú felkészültség és odafigyelés, minden tárgy esetében. A múzeumi gyűjtemények ki vannak szolgáltatva a kor emberének, a fennmaradásukért felelős társadalomnak. Van egy hasonlat, amellyel próbálom a gyűjtemények helyzetére felhívni a felelős gondolkodású emberek figyelmét.

“A muzeális gyűjtemény egy tehén, amit folyamatosan fejnek, de ha nem táplálják, időről időre nem gondozzák, elapad a teje.”

Szelényi Katalin – képtári munkatárs, képzőművész

1974-ben születtem Szamosújváron. Marosvásárhelyen képzőművészeti általános iskolába jártam. Gimnáziumi tanulmányaimat a Bólyai Farkas Líceum és Református Kollégiumban kezdtem és az ELTE Trefort Ágoston mintagimnáziumban fejeztem be. Érettségi után elvégeztem a kirakatrendező és dekoratőr iskolát, de dekoratőrként csak rövid ideig dolgoztam, mert 1996-ban felvételt nyertem a Magyar Iparművészeti Egyetem (ma: MOME) textiltervező szakára. 2002-ben diplomáztam. Egyetemi éveim alatt két alkalommal is voltam képzőművészeti ösztöndíjas (Erasmus- Carrara-Accademia di Belli Arti, illetve Ceepus-Zágráb).
2003 és 2005 között a szakmámtól igen távol álló munkahelyem volt. 2005-2006-ban egy díszlettervező cégnél dolgoztam Budapesten és közben elvégeztem a MIE művésztanár szakát (Vizuális kommunikáció és Környezetkultúra szakos gimnáziumi tanár). 2007-ben diplomáztam.

2006 januárjában férjemmel Orosházára költöztünk. 2010-ben kezdtem el dolgozni a Városi Képtárban, Pusztai Lajos, nyugalmazott művelődési ház igazgató meghívására. A Petőfi Művelődési Központ munkatársa voltam 2016. április 30-ig.

2016 májusától a Nagy Gyula Területi Múzeum munkatársa lettem. Munkaköröm az orosházi Városi Képtárban, kisebb változásoktól eltekintve, azonos maradt. Időszakos kiállításokat szervezek kortárs alkotóknak és helyi művészeknek, illetve amatőr alkotóknak, igény szerint tárlatvezetést tartok a látogatók számára, emellett a Városi Képtár képző és iparművészeti gyűjteményét kezelem, leltárkönyveket vezetek és kolléganőm segítségével digitalizáljuk a leltározott alkotásokat, tárgyakat, könyveket, katalógusokat.

Alkalmanként alkotóházat is tartok gyerekek számára, általában valamilyen művészeti technika elsajátítása vagy művészettörténeti korszak megismerése a közös célunk. A foglalkozások kapcsolódnak az aktuális kiállításokhoz. Közeli és távoli céljaim közé tartozik a gyerekcsoportok és az egyéni látogatók számának növelése a képtárban, több foglalkozás tartása, anyagi lehetőségeinkhez mérten interaktív ismertető és foglalkoztató eszközök beszerzése, akár pályázat útján, illetve a gyűjtemény anyagának bemutatása nyomtatott formában. Pályázni szeretnék továbbá a Boldizsár István, a Bolmányi Ferenc és a Csáki-Maronyák József gyűjtemény legfontosabb darabjainak restaurálására.

Józó Tamás – adatrögzítő-gondnok

1972-ben születtem Orosházán. Gyermekkoromat egy vidéki kis faluban töltöttem, majd Szegedre kerültem a Déri Miksa Gépipari Technikumba. Miután végeztem, az orosházi üveggyárban kezdtem el dolgozni. Időközben megszereztem a kőműves szakmai végzettséget is.

Az évek alatt többször dolgoztam a múzeumnak külsősként, míg 2018-ban végleg a múzeumhoz szegődtem, mint adatrögzítő – gondnok.