Tisztelet 1848/49 Hőseinek!

A koronavírus-járvány miatt csak virtuális térben tudunk megemlékezni az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 173. évfordulójáról.

A Múzeum zászlója

Orosházán a pesti forradalom híréről Mikolay lelkész fiának leveléből értesültek először az emberek, március 18-án.
A Szombathely Antal alispán vezette, március 22-én, Gyulán tartott népközgyűlés támogatta a forradalmi reformokat.

Az orosháziak április 4-én, az evangélikus templomban 100 képviselőt választottak meg.
Elnöknek Omaszta Zsigmondot, alelnöknek Vámos Mihályt, bírónak Szendi Horváth Jánost választották meg. A megyei közgyűlés létrehozta a megyében a választókerületeket, így kialakításra került az orosházi is.

Mivel az 1848. évi áprilisi törvények nem megfelelően rögzítették a jobbágyfelszabadítás körülményeit, ezért ennek következményeképp, valamint a délvidéki katonai események hatására az orosháziak elfoglalták a Csákói pusztát.
Decemberben Kossuth kiáltványa és egy kormánybiztos érkezése okán 13-án az orosháziak visszaadták az elfoglalt földeket. A földfoglalás szervezőit törvény elé állították, elrettentő példaként kivégezték Oláh István históriást.

A kezdeti érdektelenség után, a délvidéki rác dúlás hatására az újjászervezett nemzetőrségbe több mint 800 orosházi jelentkezett, ez megyei rekord.
A földfoglalás tovább fokozta a parasztság harci kedvét, 1848 decemberéig a nemzetőrség és a honvédség számára is nagyszámú utánpótlást biztosított a község a lelkes zsellérekből. 1848/49 telén a szabadcsapatok toborzása is megkezdődött a téréségben, a legtöbb orosházi a Rákóczi szabadcsapatban szolgált.

1849 tavaszán-nyarán is sok orosházi katona harcolt hősiesen különböző csapatában egészen a világosi fegyverletételig. Sokan életüket is vesztették a harcok vagy a kitörő kolerajárvány következtében, rájuk is emlékezünk ezzel az írással.

A Nagy Gyula Területi Múzeum dolgozói tiszteletüket fejezik ki az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hősei felé.

Ebben a nehéz helyzetben – amiben jelenleg vagyunk – sem veszíthetjük el hitünket és magyarságunkat. 48-as hőseink példamutató cselekedetei segíthetnek nekünk ebben.