Elődeink tiszteletére II.

Érdekességek a régész szemével

Orosháza vidéke mindig is megtelepedésre alkalmas terület volt, erre utal, hogy a környék már a város alapítása előtt is lakott volt, ugyanis az őskortól kezdődően számos népcsoport telepedett meg a területen.

A megtelepedések nyomaira mára az egykor itt élt közösségek régészeti hagyatéka, valamint az írott források utalnak.

Az itt élt népcsoportok megtelepedésére a környékünkön számon tartott több száz régészeti lelőhely utal. Az itt megtelepedett közösségek közül kiemelendők az iráni eredetű szarmaták, akik az Alföld területén telepedtek le az 1. század környékén és hatalmukat a Hun Birodalom térnyeréséig (4. század) tartották fenn. A szarmaták szoros kapcsolatban álltak a Pannonia provincia területén élő rómaiakkal, ez a régészeti hagyatékukban is meglátszik, ugyanis több a két közösség kereskedelmére utaló tárgy is megtalálható a szarmata régészeti anyagban.

A főtér sematikus rajza, rajta a szarmata kislány sírjának helyével

A szarmatákhoz köthető temetkezést tártak fel múzeumunk munkatársai 2012-ben az éppen akkor épülő főtér területén. A sír a főtér szélén került elő, közel az aszfaltozott úthoz, valószínű, hogy ebbe az irányba folytatódhatott a temető is, valószínűleg nem egyedül temették el a halottat.

A főtéren feltárt szarmata sír

Sajnos magát a temetkezést az építkezéshez köthető földmunka megbolygatta, a halott koponyáját az építőmunkások összetörték.

A sírban fekvő egyént a kor szokásainak megfelelően díszes öltözékben, viseleti tárgyaival együtt temették el.  A sírból, a halott koponyája mellől előkerült egy ún. pixis töredéke is, mely egy kisebb tégely volt, amit vagy hétköznapi célokra, úgy mint a smink festékanyagának tárolására, vagy szakrális, vagyis hitvilághoz köthető célokra használták, valamiféle bajelhárító szereppel ruházhatták fel azt.

A bronz pixis a megtaláláskori állapotában

Az, hogy a sírban fekvő egyénnél a pixis milyen szereppel bírt, sajnos nem lehet eldönteni, ugyanis arra a benne talált anyag vizsgálata adhat magyarázatot, azonban az itt előkerült példány töredékes állapotú. Ha a pixisekben valamiféle festékre utaló anyagot találunk akkor a pipereeszköz funkciót feltételezhetjük, ha viszont belsejében például gyógynövények maradványait azonosítjuk akkor bajelhárítóként vagy amulettként azonosíthatjuk a tárgyakat.

A sírból ezek mellett a korabeli viselet jellegzetes elemei is előkerültek. A koponya környékéről két karika került elő, mely vélhetően egykor fülbevaló lehetett. Az elhunyt ruházatát a korszak sajátosságai szerint egy ún. fibulával, vagyis ruhakapcsoló tűvel fogták össze. Ezek a tárgyak formai szempontból igen változatosak, a sírból előkerült példány a térdfibulák típusába sorolható, a rómaiakhoz köthető tárgy, használata a 2-3. század környékén volt divatban.

Válogatás az előkerült leletanyagból: 1. A térdfibula; 2, A két fülbevaló; 3, A két karperec.

A halott mindkét kezén viselt egy-egy karperecet, a bal csuklóján egy bronzból készültet, míg a jobbon egy vasból készült példány került elő. A bronzból készült karperec a fibulához hasonlóan jól keltezhető, szintén a 2-3. század környékén volt használatban. A kart a fém karperecek mellett egy gyöngyökből álló karkötő is díszítette.

A ruha kivarrására szolgáló gyöngyök

A szarmaták legjellegzetesebb tárgytípusa, viseleti eleme a gyöngyökkel kivarrt ruházatuk. Általában a nadrág vagy szoknya végét varrják ki több sorban különböző színű gyöngyökkel, melyek mind formai szempontból, mind méretüket tekintve változatos képet mutatnak.

A gyöngyök készülhetnek üvegből, különböző féldrágakövekből, mint karneol vagy kalcedon, de ugyan úgy használtak mészkő, borostyán és korallgyöngyöket is. Ezeket a ruházat kivarrása mellett egyaránt viselték a nyakban, a karon, de előfordult, hogy az övön is, ún. övcsüngőként hordták őket. A főtéren feltárt elhunytat a korszak jellegzetességének megfelelően piros, fehér, zöld, kék valamint narancssárga színű, egységes méretű és formájú üveggyöngyökkel kivarrt ruhában temették el.

A főtéren feltárt sír a mellékletei alapján minden bizonnyal egy női sír lehetett, a feltárt csontok alapján a halott elhalálozási életkora 12-15 év lehetett, a mellékletei alapján a sírt a 3. századra keltezhetjük.

A szarmaták után a Kárpát-medencét a Hun Birodalom vette uralma alá, majd Attila halálát követően, Kr.u. 454 tájékán a Nedao folyó melletti csata során a hunok uralmát az addig alávetett népként élő germán törzsek törték meg, közülük is a gepidák voltak azok akik az Alföldet hatalmuk alá hajtották. Mellettük Pannonia, vagyis a mai Dunántúl területén a szintén germán gyökerekkel bíró langobardok éltek. A két nép hadban állt egymással, számos csatározás után a langobardok legyőzték a gepidákat a 6. század környékén, egy steppei eredetű nomád nép, az avarok segítségével. A gepidák egy része a vereséget követően a langobardokkal Itália területére vándorolt ahol államot is alapítottak, azt Nagy Károly frank uralkodó számolta fel a 8. század végén. A gepidákat és langobardokat követően az avarok telepedtek le a Kárpát-medencében, kiknek elsőként sikerült egységes politikai irányítás alá vonni Pannóniát, vagyis a mai Dunántúl területét, valamint a Barbaricumot, azaz a mai Alföldet. Birodalmuk, melyet Avar Kaganátusnak hívunk, a 6. század 2. felétől a 9. századig, a magyar honfoglalást megelőző időkig állt fenn. Uralmukat 3 periódusra oszthatjuk, a 6. század 2. felétől nagyjából a 7. századig tartott a kora avar kor, a 7. századtól azonban valamilyen új betelepüléssel lehet számolni, melyre írásos adatunk noha nincs, a régészeti anyagban számos új tárgytípus jelenik meg, mely alapján gondoljuk, hogy egy új népesség költözött be a Kaganátus területére.
Ezt a periódust közép avar kornak hívjuk, mely nagyjából a 8. századig tartott.
A 8-9. század közötti időszakot hívjuk késő avar kornak, ekkor már a korai avar korhoz képest teljesen eltérő viseleti elemek jelennek meg az avar régészeti anyagban. Az avarok jelentőségét mutatja, hogy Európában a vaskengyel elterjedését is hozzájuk kötik.

Az avarok régészeti hagyatéka is megtalálható Orosháza környékén, több avar településnek és temetőnek is ismerjük a nyomait, ezek közül is kiemelkedik az Orosháza – Bónum téglagyár és Orosháza – Béke Tsz lelőhelyként számon tartott késő avar temetők anyaga.

Az avar kor férfi viseletére leginkább jellemző tárgytípus a különböző veretekkel díszített, mellékszíjjakkal ellátott öv.

Késő avar kori kéttagú csüngős övveretek

Az öv a nomád kultúrában nem csak divatos kiegészítő, de a férfivá válás jelképe, a társadalom teljesjogú tagjává válás szimbóluma is volt. Ha egy fiú átesett a felövezés rituáléján onnantól férfiként tekintettek rá, ugyan úgy, ha övétől megfosztották az a társadalomból való kitaszítás jelképe is volt egyben. Ennélfogva az avar férfiak sírjaiban igen díszes öveket találunk sok esetben, mely díszítések korszakjelző értékkel is bírnak. A késő avar korszakra leginkább a bronzból öntött, griffekkel és indákkal díszített veretek a jellemzők.

Késő avar kori nagyszíjvég

Ezeknek az öveknek a jellemzője, hogy a főszíj mellett a mellékszíjakat is különböző veretekkel és szíjvégekkel díszítették.

Késő avar kori kisszíj-végek

Késő avar kori lukvédő veretek

A főszíjat sok esetben ún. lukvédő veretekkel is ellátták.

A mellékszíjaknak sokszor praktikus szerepe is volt, ezekre függesztettek különböző tárgyakat, mint például a nyilak tárolására szolgáló nyíltartó tegezt vagy a kardot. Ezeket szintén ún. kisszíj-végekkel díszítették.

Jellegzetes késő avar kori kisszíj-végek Orosháza környékéről

A késő avar kori övveretek bronzból készültek, öntéssel, ritkán aranyozottak, szemben a korai veretekkel melyeket préseléssel készítettek ezüst és aranylemezekből. Az eltemetett férfiak mellé a viselet egyéb elemei is kerültek a sírba, általában késeket, övcsatokat is találunk az elhunytak mellett. Az avar korban általános a fegyvermelléklet-adás szokása is, de ez a térségünkben, a Tisza-Maros-Körös vidékén ritka jelenségnek számít, szemben például a Duna-Tisza közével, ahol rendszerint több fegyverrel is eltemetik az elhunytakat. Ez alapján elképzelhető, hogy a Tisza-Maros-Körös vidékén, így Orosháza környékén is, egy az Avar Kaganátus területén élő lakosságtól eltérő népesség élhetett.

Az avar korban az elhunytak mellé gyakran ételmellékletet is helyeztek, de sok esetben áldozati állatokkal is eltemették a halottakat. Az elhunyt férfiak mellé sokszor lovukat is a sírba tették, de a Tisza-Maros-Körös vidéken nem ritka, hogy egy teljes szarvasmarhát vagy juhot is helyeztek a halotthoz.